GYÁSZ! MEGHALT MINDEN IDŐK EGYIK LEGNAGYOBB DIVATSZERKESZTŐJE – 5 OK, AMIÉRT ISMERNED KELL

Az olasz Vogue magazin főszerkesztőjét gyászolja a divatszakma, és tényleg mindenki, aki valaha is egy kicsit komolyabban foglalkozott a divattal, az tudja, hogy mit veszítettünk Franca Sozzani halálával.

A német és filozófia szakon diplomázó Sozzani 1982 óta dolgozott a legnagyobb divatlap, a Vogue olasz kiadásának szerkesztőségében, ahol 1988-ban főszerkesztőnek nevezték ki. Haláláig volt a magazin első embere. Ez a csaknem három évtizedes főszerkesztői tevékenység önmagában is elég lenne, hogy a divattörténetben kiemelt fejezetet kapjon, csakhogy ennél sokkal többet tett. Az olasz Vogue a vezetése alatt a divatvilág egyik legmegbízhatóbb forrása és legmagasabb színvonalú divatlapjává is lett.

Öt pontban szedtük össze, hogy Franca Sozzani nevét miért kell minden divatrajongónak ismernie:

NEMCSAK BESZÉLT RÓLA, HANEM MEG IS MUTATTA, MI AZ A SOKSZÍNŰSÉG

Ma már legendának számít az olasz Vogue 2008-as lapszáma, amiben csak és kizárólag fekete modellek szerepeltek. Franca Sozzani ezzel a gesztussal reagált arra, hogy a divatvilág, a hirdetők még napjainkban sem mernek csak leginkább fehér nőket szerepeltetni a címlapjaikon és a reklámjaikban, mert attól tartanak, hogy a vásárlóikat “elriasztja” más bőrszínű ember.

Vogue Italia Black Issue, 2008

 

A főszerkesztő a saját lapján bizonyította be, hogy ez csak terelés, az olasz Vogue történetének legnagyobb példányszámban eladott lapszáma volt a “Teljesen fekete” szám. Később, 2011-ben az első nagy divatmagazin volt, amelyik a pozitív testkép mellett kiállt azzal, hogy úgynevezett plus-size modelleket szerepeltetett a címlapján.

BEBIZONYÍTOTTA, HOGY A DIVAT IGENIS POLITIKA

Sokan tanácsolják, időnként nekünk is, hogy egy divatlap ne politizáljon. Franca Sozzani azonban mindig nagy figyelmet fordított arra, hogy a Vogue társadalmi állásfoglalást is képviseljen. A tévedhetetlen stílusérzéke sosem hagyta cserben a főszerkesztőt, de ami még ennél is fontosabb, hogy az olvasóit a divaton keresztül gondolkodásra ösztönözte. Hogyan? Nagyon forró témákat dolgoztak fel a divatanyagaikban: az olajszennyezett öbölben készítettek editoriált, elvonón készült fotósorozatot tettek közzé, háborús kínzásokat idéző anyaggal jelentkeztek. Ezzel az olasz Vogue nem egyszer botrányt okozott. Sozzani azonban sohasem bánta ezt:

Igen, gyakran provokatívak a fotóink, de egy olyan világban élünk, ahol nagyon magas az ingerküszöb. Nem félek attól, hogy az olvasóinkat gondolkodóba ejtik ezek a képek, valójában ez a célunk.

 

Tudta, hogy milyen felelősséggel jár magazint készíteni, tudta, hogy egy lap sem áll meg a maga elvei nélkül, és ezeket akkor is fel merte vállalni, ha üzletileg, vagy az eladások tekintetében rizikós volt letenni a voksot a sokszínűség mellett, vagy éppen kritizálni plasztikai beavatkozások elszaporodását.

Steven Meisel híres fotósorozatának egy darabja Kristen McMenamy modellről az olajkatasztrófa helyszínéről:

Vogue Italia Steven Meisel olajkatasztrófa és divat

 

 

 

DEMOKRATIZÁLTA A DIVATRÓL VALÓ BESZÉDET

Amikor a 2000-es évek végén elszaporodtak a divatblogok, sokan a korábbi intézményes divatszakemberek közül nem nézték jó szemmel, hogy lelkes amatőrök akarnak beleszólni szakmai dolgokba. Nem elég, hogy elveszik a repiajándékokat, megisszák az ingyenpezsgőt még arra is jogot tartanak, hogy megmondják mi a trend.

Franca Sozzani a világ legnagyobb intézményes divatszaklapjának a vezetőjeként azonban cseppet sem volt elutasító, többször kifejtette, hogy szerinte a divatblogok új és friss szemléletet hoznak, ráadásul rengeteget lehet tanulni abból, hogy a különböző kultúrákból érkező divatbloggerek hogyan értelmezik, látják a folyamatokat. A végső érve pedig az volt, hogy a divatvilág mindig is arról volt híres, hogy példátlanul befogadó közeg, úgyhogy márcsak ezért is örülni kell, ha újak érkeznek.

MINDIG KÉSZEN ÁLLT AZ ÚJÍTÁSRA

Manapság már nem annyira divat hosszú évtizedeket ugyanazzal foglalkozni, ugyanott dolgozni. Mindenfélét tanácsolnak, hogy öt vagy hét, vagy akárhány évente válts munkát, hogy ne égj ki. Franca Sozzani több, mint 30 évet dolgozott ugyanannál a divatlapnál és soha nem mutatta a kiégés jeleit. Hogy csinálta? Szenvedélyesen szerette, amit csinált, és ahelyett, hogy belekényelmesedett volna a rutinba, állandóan kereste az újdonságokat. Az olasz Vogue a világon először hozott létre igazi közösségi divatanyagot a Twitter segítségével.

Divatanyag Twitterrel:

Twitter divatanyag az olasz Vogue magazinban

 

Az ilyen innovációkra mindig nyitott volt és főszerkesztőként a magazinját egy kicsit mindig kísérleti terepnek tartotta, mindenféle újdonságot ki mert próbálni úgy, hogy eközben a Vogue alapértékei sosem sérültek.

TUDTA, HOGY MÚLT NÉLKÜL NINCS JÖVŐ

Aki nem ismeri a múltját, annak nincs jelene – a mondás a divatra is igaz. Franca Sozzani is pontosan tudta ezt. Ezért hozta létre még 2011-ben a Vogue Italia nagyszabású projektjét, egy online elérhető divatenciklopédiát. Az olasz és angol nyelven elérhető adatbázist a Vogue szerkesztői felügyelik. A folyamatosan bővülő és egyre összetettebb enciklopédia a modellekről, stílusirányzatokról, márkákról, divattervezőkről, sőt még a filmes világ divatkötődéseiről is hasznos információkat vonultat fel.
Franca Sozzani, 1950 – 2016